2012.02.19. 20:55, AliceCarror
Interjú Shane-nel
Már régóta érik az inetrjú azzal a lánnyal, aki a netes világban Shane-ként fut, Twitteren pedig HunGlambert néven találhatjátok meg. 2009 óta tagja a nemzetközi Glamily-nek, így bátran mondhatjuk, hogy ő alkotta meg itthon a magyar rajongói fandomot. Neki köszönhetjük a hatalmas színvonallal és névvel bíró adamlambertdaily.com-ot, amely már 2010 óta a "HunGlambert"-ök otthona. Azonban, ha már neved van és elértél valamit, ami másnak nem sikerült, akkor gyakran szembe kell nézni alaptalan, buta vádakkal és támadásokkal.
A(lice): Milyen elvekhez tartod magad az adamlambertdaily.com-mal? Mi számodra a fő meghatározó, az oldal vezetésével kapcsolatban?
S(hane): Az oldal eredendő célja Adam nevének és jóhírének terjesztése itthon. Emellett, ami ugyanennyire fontos: közösséget építeni. Ahova az olvasó feljöhet egy nehéz nap után, és böngészhet az új hírek és képek között, tájékozódhat, beszélgethet hasonló érdeklődésű emberekkel. Öröm látni, hogy az oldalon keresztül születtek már valódi barátságok, és segítséget is kap az, aki rászorul, ha arról van szó. Itt mindenki egyenlő, mindenki barát.
A: Nehéz egy meghatározó magyar oldal és közösség vezetése? Hiszen ha úgy nézzük, akkor nagy befolyással bírsz a magyar Glamily-re.
S: em maga a hírszerkesztés vagy az infók felkutatása ebben a kihívás. Meg kell találni a megfelelő formát, a megfelelő hangot. Próbálunk objektívek maradni Adammel kapcsolatban, de tenni mindezt úgy, hogy közben nyilván minden erőnkkel támogatjuk őt. Szükség van arra, hogy véleményt formáljunk, ne csak egy egyszerű hírportálként működjünk, ami szárazon közli a tényeket, és ennyi. Sokan támadnak amiatt, hogy felvállaltam a csapatvezető szerepet. Kaptam már emiatt hideget-meleget; sokan nem látják át, hogy egyszerűen szükség van egy "szóvivőre", ha Adam érdekeit szeretnénk képviselni. Ez kezdetben nem volt tudatos tőlem, elkezdtem egyedül építgetni a tábort anélkül, hogy előre láttam volna a jövőbe. Nem lehettem biztos benne, hogy Ad híre valaha elér Magyarországig, de megtettem, amit tudtam. Engem is meglepett az a tömeg, ami hirtelen kíváncsi lett rá, rövid idő alatt lettünk nagyon sokan, én pedig a promóció helyett megpróbáltam kontrollálni a helyzetet. Új lapok nyíltak, megjelentek a buta pletykák, a saját rajongói kínálták a teljes albumát ingyen letöltésre... Közbe kellett lépni, ezzel viszont számos ellenséget szereztem még az előtt, hogy maga az oldal ismertté vált volna. Azt gondolom így, visszatekintve, hogy jó döntéseket hoztam, és megfelelően képviseltem Adam érdekeit, viszont ezt már nem lehet egyedül csinálni, kell a támogatás, ami nem marad el a legtöbb esetben, és ezt köszönöm.
A: Azzal, hogy megpróbáltad leszedetni nyilvánvaló okokból a lemezt, a szerkesztők nem értettek meg. Sőt. Nehéz volt a reakciójukat lekezelni? Mi a véleményed az ilyen rajongókról? Egyáltalán Adam miért válhatott Magyarországon egy időben "tömegsztárrá", akinek hirtelen lett sok, de hamis rajongója?
S: Azt gondolom, hogy a kiadók Közép-Kelet Európában nem hoztak azzal jó döntést, hogy ide Adamet mint tinisztárt hozták be. Amerikában a felnőtt, általában 30-on felüli nők rajonganak érte. Itthon a könnyebb utat választották azzal, hogy egy lázadó, dögös glamrockernek állították be, mert tudták, hogy ezzel rögtön megnyerik a tiniket, hiszen ez a korosztály az extremitást preferálja, és persze az sem mellékes, hogy ő egy helyes pasi. Lehetett volna más utat is választani, arra más kevesen emlékeznek, hogy idehaza a Petőfi rádió volt kezdetben Adam fő promotere, a Whataya Want From Me sokáig vezette a játszási listájukat, és az érett, felnőtt emberek rajtuk keresztül kedvelték meg a zenéjét. Azt kérdezed, miért olyan sok a hamis rajongó? Egyszerűen ez jellemző a tinédzserekre. Ezzel nem bántani akarom őket, de tény, ami tény: ők gyakran váltogatják a kedvenceiket. Elég nekik annyi, hogy egy cuki srác énekel a tévéből, és máris a legnagyobb rajongójának érzik magukat... Úgy egy hónapig. Aztán a glambertséget majd szépen leváltja a saadeizmus vagy a One Direction mánia, ahogy ez meg is történt velük. Egy honlap vagy csoport vezetőjének ezzel számolnia kell, de arra az időre, míg ők Adamet támogatják, nekik is meg kell adni a tiszteletet. Sosem tudhatod, ki marad velünk, és ki nem, és nem szabad a tiniket sem beskatulyázni. Többen közülük jóval érettebben viselkednek és gondolkoznak a koruknál.
A: Azért azt ki lehet jelenteni, hogy Adamnek idehaza is van egy biztos rajongótábora, nem? A régi Adam Lambert Hungary Facebook csoportban több, mint 28 ezer tag volt. Ez hihetetlen szám, csak kár, hogy csúnyán lett vége. Mi történt pontosan?
S: Az Adam Lambert Hungary egy nagyon meghatározó közösség volt, bekerült annak idején a top tízbe a legnagyobb Facebook csoportok listáján. Hogy mi történt, azt én nem tudom. Hogy van-e valaki, aki tudja, talán. Sok mindent elhallgattak az ügy körül. Magánéleti okokra hivatkozva az oldal alapítója szerette volna velem elvitetni a balhét, elterjesztette, hogy irigységből és/vagy drogmámorban úszva töröltem 28 ezer embert - ez természetesen nem igaz. Okosabb lett volna akkor összefogni, túllépni a sérelmeken, és újraépíteni a közösséget. Óriási veszteség az eredeti ALH eltűnése. Hatalmas tömegről volt szó, amit főként a Sony Music Hungary-nek köszönhettünk, akik a Juventus rádiós reklámblokkjukban hirdették a csoportot, tehát az a variáció sem állja meg a helyét, hogy esetleg a kiadó tett keresztbe nekünk. Azt hiszem, hogy rosszindulatú, kicsinyes és önző emberek műve lehetett a csoport eltüntetése, de azt sem tartom kizártnak, hogy azért kellett vége lennie, mert Magyarországon nem szeretik, ha az emberek csoportokba tömörülnek, hiába egy ártatlan rajongói közösségről volt csak szó. Sosem fog már kiderülni, mi történt, de én személy szerint megszenvedtem azt az időszakot.
A: Az AdamLambertDaily 2010 óta üzemel, az első és legmeghatározóbb rajongói lap Magyarországon. Érzel határozott különbségeket az elmúlt két év alatt (pl. látogatók száma, közösség, korosztály, hozzászólások)?
S: Érdekes, mert a látogatószámunk folyamatosan nő, az unalmasabb periódusokban pedig stagnált, tehát fenn tudtuk tartani az érdeklődést. Ami a kommenteket illeti, azok megcsappantak. Azt látom, hogy sokan szeretik az oldalt, szívesen olvasgatják, de nem tartják fontosnak, hogy a részévé váljanak. Ez lehet amiatt, hogy abban az időszakban pörögtek a hozzászólások, amikor rengeteg tini talált meg minket, és ez rájuk jellemzőbb, mint az idősebb korosztályra. A visszajelzés egyébként nagyon fontos lenne, hiszen hiába látom a számokat egy-egy nap végén, ez sosem ugyanaz. Talán a Twitteren írta egyszer egy blogger, hogy egy komment többet ér száz lájknál, és ebben sok igazság van.
A: Ha már Twitternél tartunk. Túl lépted az 1000 követőt, pedig alig csak 300 embert követsz vissza. Gratulálunk hozzá! Megosztanád a titkodat, hogy ezt mivel érdemelted ki?
S: Ó, köszönöm! De nem mondanám, hogy ez az én érdemem. Nem saját profilom van, hanem az oldalt képviselem. Persze, félig-meddig személyes, de aki megtalálja, az Adam miatt talál rá. Akkoriban csatlakoztam a Twitter közösséghez, amikor még nem volt elterjedt idehaza a miniblogolás, ma már jóval többen használják Magyarországról is, ezért eleinte külföldiekkel beszélgettem. Érdekes így visszanézni, hiszen akikkel akkoriban csak sima rajongók voltunk, mindenféle cél nélkül, azok közül sokan ma már nagy, országos klubokat vezetnek. Együtt jöttünk rá, hogyan kell ezt jól csinálni, viszont pontosan amiatt, hogy sikeresen tettük, ma már a saját dolgainkkal foglalkozunk, és egymásból csak annyit látunk, hogy ki mit posztolt éppen aznap az oldalára.
A: Ez lehet pozitív és negatív is. Hiányzik kicsit a régi idő? Egyébként nem tudom mennyire vagy azzal tisztában, de híres "Twitter-troll"-ként is elhíresültél. Magát SP-t is sikerült kiakasztanod párszor, de szinte az összes hazai celebet megtaláltad. Miért? :)
S: Ez inkább személyes. Elég határozott véleményem van a hazai popzenei életről, és sokszor elég markánsan foglalok állást. Sokszor lövök mellé, persze, vagy inkább úgy mondanám, nem látok bele egészen, mi miért történik, máskor viszont úgy érzem, jól tettem, hogy közöltem a világgal a véleményem, ugyanis idegesít, amikor megpróbálják hülyének nézni az embereket. Trollnak nem feltétlenül mondanám magam, ez inkább negatív jelző, mint pozitív, és nem is célom ilyesmi. Néha kell valaki, aki kicsit felkavarja az állóvizet, viszont ezt is ésszel kell csinálni, hogy a saját követőid meglássák az érveidet, és komolyan vegyenek.
A: Sokan tisztelnek azért, amiért felvállalod határozottan véleményed, illetve gondolom az is közrejátszik ebben, hogy "teremtettél" valami nagyszerű dolgot (célzok itt a "HunGlamily"-re). Ez jó vagy rossz?
S: Ha az embert tisztelik azért, mert csinált valami jót, az mindig pozitív. Én is szeretem, ha valaki kiáll a véleménye mellett, függetlenül attól, hogy igaza van vagy sem. A netes közösség érdekes, mert, mivel itt mindenki névtelen, általában az emberek jóval bátrabbak, mint egyébként. Igaz, a nagy nyilvánosság előtt én is a becenevemen futok, de az nem fogható rám, hogy rejtőznék, szívesen találkozom az internetről megismert emberekkel, ha azokat érdekesnek találom. Az viszont taszít, ha valaki csak arra használja a közösségi oldalakat, hogy arcoskodjon, sőt "twittercelebnek" érzi magát (jelentsen ez bármit is, újabban divatos kifejezés), közben pedig egy nyuszi.
A: Találkoztál már ilyen emberrel? Egyébként néha van olyan érzésem, hogy pár ember túlságosan tisztel téged. Miért lehet ez? Hogy éled meg?
S: Hát pont ez az, hogy nem találkoztam. [:)] De igen, ismerek ilyen embereket a neten, ezért nem is tudom már komolyan venni őket. Vannak, akik csak akkor bátrak, ha a "sajátjaik" veszik őket körül. A másik kérdésedre pedig csak annyi a válaszom: igen, megesik, hogy néhányan túlzásba viszik, és elfelejtik, hogy itt Adam a lényeg, nem én.
A: Magyarország, vagyis a magyar közösség nagyon szeretné, hogy Adam jöjjön Magyarországra. Ebből adódott számodra pár félreértés. Tisztáznád ezeket?
S: Aranyosak ezek a kérések és videók Adam felé, hogy elhozzák őt Magyarországra, de hasznuk voltaképpen nincsen. A fellépések, koncertek meghívásosak, nem az előadó gondol egyet, és megy el oda, ahol úgy érzi, várják. Adnek van erre egy külön ügynöke, akihez fordulni kell, ha fel szeretnéd kérni, ő szervezi le az utazást és a koncertet, illetve mondja el neked, hogy mennyit kell fizetned érte. Adam milliókba kerül, egyelőre itthon nincs pénz arra, hogy tévéműsorokba elhívják, a koncertben viszont még reménykedhetünk, de annak is feltétele az, hogy a Trespassing album sikeres legyen, vagy legalább egy világslágert kitermeljen.
A: Adam alkotott valami újat, legalábbis eddig egészen kiforrott stílusa volt, amit követett. A minap viszont az egyik rajongótól azt hallottam, hogy most már nem számítanak a források és a koppintások, egy olvasót vagy nézőt nem érdekel az eredeti szerző, a lényeg az, hogy megtalált valami plusz információt. Viszont te próbálsz mindig hiteles forrásból saját munkát felmutatni, amit páran egyszerűen elvisznek. Mi a véleményed így erről? Valóban nem számít?
S: Dehogyisnem számít! Ezen a területen épp hogy ez az, ami számít! Ez egy becsületbeli ügy. Nem számít, milyen a designod, mennyi extra menüd van az oldalon, az alap mindig az, hogy próbálj egyedi lenni. Ha nem vagy olyan jó bizonyos területeken, legyél kreatív, és pótold azt valami mással, ami az erősséged. Nem gondolom, hogy itthon lenne konkurenciája az AdamLambertDaily-nek, pontosan ezért. Tudom, hogy nehéz megkerülni az oldalamat, de nem lehetetlen, más fandomoknak is sikerül több, egymáshoz hasonló honlapot fenntartaniuk, lásd britneysek vagy madonnások. Itthon ez úgy működik, hogy gyerekek gondolnak egyet, kitalálják, hogy menő dolog hasonló projektbe kezdeni, viszont mivel nincsenek meg hozzá a megfelelő forrásaik, nem tudnak eléggé angolul, vagy egyszerűen lusták dolgozni, inkább copyznak az AdamLambertDaily-ről. Ők nem látják, mekkora munka van benne, nem könnyű napról napra tájékoztatni, és fenntartani a minőséget. Persze, ha kikéred magadnak, hogy talán nem ezen a módon kellene önállósodniuk, támadnak, és megpróbálnak keresztbe tenni neked. Csoportokat hoznak létre a Facebookon, egymás között kijelentik, hogy márpedig ők az igaziak, és dögölj meg. Infantilis dolog ez, nem kell őket komolyan venni, sőt ma már én is hozzájuk irányítom azokat, akikről úgy érzem, közöttük a helyük.Továbbra is az a véleményem, hogy ha nem tudsz valami újat hozni ebbe a játékba, akkor inkább ne erőltesd. Ezernyi más terület van, ahol egy ember kipróbálhatja magát.
A: Kicsit elfajult ez a facebook-generáció, nem? Ez egy ismét érezhető változás az elmúlt év alatt. Ha már a változásnál és Adamnél tartunk: itt a Queen-projekt.
S: Nem tekintek erre változásként. Voltaképpen jó dolog ez a Queen-kollaboráció mindaddig, amíg nem megy a saját albuma rovására. Úgy látom, Brian May mindenképpen meg akarja őt fogni, benne látja a visszatérésük lehetőségét, ettől tartok egy kicsit. Adamnek jól jön ez a buzz, amit a queenes hírek generálnak a világsajtóban, pozitív reklám számára, de vigyáznia kell, hogy ne skatulyázzák be miatta; neki most a mainstream piacra kell koncentrálnia, nem a rocker énjére. Bízom ebben a korongban annak ellenére is, hogy az első kislemez megbukott, biztos vagyok benne, hogy vannak még tartalékai.
A: Megbukott a Better Than I Know Myself kislemeze, pedig nagy várakozás ölelte körbe mind Adamet, mind a zenéjét. Akkor miért történhetett ez?
S: Ez egy összetett probléma. Nem volt szerencsés az időzítése, a karácsonyi rádiós szünet előtt egy nappal debütálta, majd eltelt úgy a január, hogy nem történt semmi a dallal. Sokkal masszívabb promóció kellett volna neki az amerikai rádiókban. Olvastam erről egy kimerítő értekezést, kicsit beleláttam általa, hogy kerülnek a kevésbé híres előadók dalai a Top40-es listákra. Adamnél a fő problémát az okozta, hogy túl kevés hozzáadással rendelkezett a kisebb adóknál a Better Than I Know Myself ahhoz, hogy a nagy rádiók műsorra tűzzék. Ha a nagyobb sztárokról van szó, mint például Lady GaGa vagy Rihanna, az országos adók azonnal játszani kezdik az aktuális dalokat, míg egy kisebb névnél, mint amilyen Adam is, ez nem ilyen egyszerű. Látniuk kell a nagyoknak, hogy jól teljesít országszerte, a kisebb csatornákon, és annak függvényében veszik át vagy sem. Persze, ezt ügyes promócióval elő lehet segíteni, Adam azonban ezt elmulasztotta. Két hónappal a megjelenés után kezdte végigjárni a vezető rádiók stúdióit, miután már voltaképpen lecsengett a szám. A másik ok maga a stílus lehet. Ez egy ballada, azok pedig nem annyira kelendőek manapság, mint a tempósabb nóták. BB kiadója talán arra alapozott, hogy tél és karácsony lévén az emberek a tuc-tuc zenék mellett örömmel fogadnak majd egy lágyabb dalt, ez viszont nem jött be. Ez a szám egy nőnek sokkal jobban állna, egy nőtől előbb elfogadják az ilyesmit, mint egy férfitól. Ne menjünk bele abba, hogy ez fair vagy sem, egy rajongó nyilván más szemmel nézi, viszont én magam is úgy látom, hogy a legrosszabb választás volt első kislemeznek a Better Than I Know Myself, és azt gondolom, ezt már azóta ők is belátták.
A: Továbbá Adamtől számíthatunk "tuc-tuc"zenére, azaz partihimnuszra? Hiszen mint tudjuk már, művészalbumra fáj a foga. Okos lépés volt második stúdiómunkának ezt a vonalat behozni?
S: Általában nem támogatom második albumok esetében az ilyesmit. A 2. lemez mindig a vízválasztó: az dönti el, hogy egy előadó sikeres lesz, vagy eltűnik a süllyesztőbben, tehát nem a legokosabb lépés fogni magad, és szabadjára engedni a művészi énedet, azt inkább majd később tedd meg. Persze, könnyen előfordulhat, hogy Adam majd ügyesen lavíroz a slágerdalok és a művészi megoldások, szövegek között, kisülhet ebből még valami nagyon jó és egyedi, bár egy partihimnusz az csak egy partihimnusz, ne keressünk benne mély mondanivalót. Adnek szüksége volna néhány klubhimnuszra. Vagy legalább egyre. Bevallom, nekem nem tetszett a Trespassing ebben a furcsa, countrys verzióban, de igyekszem nem ez alapján megítélni, hiszen csak egy akusztikus változatot hallhattunk belőle, és ha jól tudom, hiába címadó dal, nem szánják kislemezre.
A: Egy búcsú, de örök kérdés: Mit jelent igazi, vérbeli Glambertnek lenni? Szerintem sokan azt gondolják, hogy csak külsőségekről szól. (fekete bőrszerkó, csillogás, smink...)
S: Talán első olvasásra kicsit érdekesen fog hangzani a válaszom. A rajongását mindenkinek önmagához kell igazítania. Én beleépítem az életembe, de nem azzal kelek és fekszem, hogy Adam Lambert, pláne mivel foglalkozás szerűen űzöm azt, hogy iránta érdeklődjek. Ha épp nem az oldalt szerkesztem, szeretek más dolgokkal foglalkozni. Számomra Madonna és Adam azok a személyek, akik a legfőbb inspirációk számomra az életben. Gyakran nem értek velük egyet, sokszor gondolom azt, hogy "ne már", nem mindennel tudok azonosulni, de ezt nem is tartom fontosnak, a rajongás nem erről szól. Nem akkor vagy valódi Glambert, ha fennhangon hirdeted, kit szeretsz, minden hülyeségével egyetértesz, zseninek kiáltod ki, kitapétázod a képeivel a szobád falát, és csak azért is beteríted csillámporral az egész tested, mert Adam még tavaly azt mondta, az a királyság. Én egyfajta lelki kötelékként fogom fel; ez egy különleges, egyoldalú kapcsolat, ami erőt és hitet adhat a hétköznapokban. Ez nem jelenti, hogy egy velem valóban kapcsolatban álló személy ne lenne rám ugyanilyen hatással, ezért hangsúlyozom, hogy bele kell építeni az életedbe, de nem szabad túlzásokba esni. Ez mindenkinek a magánügye, és amíg pozitív energiákat vonz be az életedbe, addig senkinek nincs joga azt mondani neked, hogy nőj fel.
Köszönöm az interjút, és a válaszokat! Shane-nt továbbra is megtaláljátok Twitteren és az AdamLambertDaily.com-on!
Alice
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nagyon örülök neki *-* Nem vagyok egy tesi-centrikus, főleg hogy nem tudok átugrani 10 centinél magasabb dolgokat, így ja. Hero-nak érzem magam XD
Egy síparadicsomban fog fellépni, és ha minden igaz, akkor tudok rá jegyet szerezni 
